Miért fontos a kis drawdown?

A Nyilasi blogon született egy kiváló írás az alapkezelés egyik problémás vetületéről. Nem fogom megismételni az ott leírtakat. A Zulutrade szignálkövetése inkább a nyílt alapokhoz hasonlít. Itt is bármikor ki-be szállhat az ember (=követi vagy éppen nem az adott szignált), még visszaváltási díj sincsen. Azért lényeges különbség, hogy ez nem teljesen laikusoknak készült. Tehát nem annyiból áll a dolog, hogy beállítom az adott szolgáltatót magamnak és aztán kész, várom az eredményt.
Nagy mértékben személyre szabható, a kockázati szint egyénileg állitható. Ebből fakad az a hátrány, hogy sokan öngyilkos mértékű kockázati szintet állítanak be és elég hamar elveszítik a tőkéjüket még a legjobb szignálokkal is. Erről majd később részletesen írok.
Lényeg a lényeg, hogy az emberek általában a múltbeli hozamok alapján döntenek arról, hogy hová tegyék a pénzüket. Namost hiába tud felmutatni mondjuk egy alap 100% hozamot, ha az éppen beszálló ügyfél szembe találja magát egy 50% visszaeséssel. Aki az elején szállt be, az nyugodtan kiüli a következő nyerő időszakot, viszont aki éppen a visszaesés előtt, az gyorsan kivonja a pénzét (illetve már csak a felét). Állandóan alacsony DD kell ahhoz, hogy ezt elkerüljük. Most idézek a fenti blogból: "bárki bárhol száll be vagy ki, semmiképpen ne bukjon nagyot az alappal, hosszú távon pedig nyerjen". Ez az én célom is, mivel akkor keresek több pénzt, ha sokan választják a szignálom, ezáltal több jutalékot kapok. Ha bejön egy nagy bukó, akkor sok ügyfél gyorsan és könnyen elhagyja a hajót és sose tér vissza.
Nálam a cél az, hogy a maximális DD sose haladja meg az 1000 pipet. Tehát egy 1000 usd-vel (ami a tipikus kezdőméret) és 5 microlottal kereskedő ügyfélnek is legyen esélye az életben maradásra.